Letoltheto konyv es video

Image by Dollar Gill

Letoltheto konyv pdf formatumban

Kalandok Fenyorszagban I.

pexels-pixabay-160636 (1).jpg

Letoltheto video

1. Fejezet - Talalkozas Ray-jel

A munkank tamogatasahoz adomanyaikat a kovetkezo bankszámlara utalhatjak:
Nev: Angelika Kallai
HUF: 12600016-12687612-69464220
EUR: BIC: TRWIBEB1XXXIBAN: BE86 9670 6890 7550
GBP: IBAN: GB39 TRWI 2314 7051 6025 29
HALASAN KOSZONJUK

 
Image by Jeremy Thomas

Kalandok Fenyorszagban II. Csillagok es Bolygok©2021

Erick csodalatos utazasa folytatodik a csillagos eg megismeresevel

 
sky map.jpg

1. fejezet Mit rejt az egbolt

A születésnapi ünneplés véget ért. Erick, David es Emily ágyukban fekve hallgattak az esti mesét, amit Anyukájuk olvasott fel. Erick a Csillagokról szóló könyvet nézegette, amit szülinapjára kapott. A mese után az altató lágy dallamára mindannyian elszenderültek. 

Erick álmában újra a tengerparton ült. Ahogy a tenger halk morajlását hallgatta, lába alatt erezte a puha homokot, arcán pedig a nyári szellő lágy simogatását. Tekintete az égboltot fürkészte. Csodálta a sok apró fénypontot, próbálta megtalálni a csillagképeket, amikről a könyvében olvasott.

Úgy tűnt, mintha néhány csillag elkezdett volna ereszkedni felé. És valóban, a következő pillanatban egy csillag örvény forgott Erick előtt, ami lassan alakotöltött. 

Erick úgy gondolta Ray lesz az, de meglepődve látta, hogy a csillagokból egy ezüstszínben ragyogó, csillagszemű lány jelent meg, vállig érő hullámos hajjal. Erick felállt, úgy csodálta. A kérdését sem tudta kimondani az ámulattól. A választ így is megkapta. 

" Fény/Shine vagyok, Ray ikertestvére, te pedig Erick. " 

Miközben beszelt melegség, nyugalom áradt egész lényéből. Erick végre magához tért es megszólalt.

-Szia. Csodálatos vagy. Ray küldött?

- Nem egészen, te hívtál. Kérdéseid vannak, amikre én megadhatom a választ, ha szeretnéd.

- Kérdéseim? Nekem? - csodálkozott Erick

- Igen. A csillagokról, az égboltról.

Erick elgondolkodott. Valóban rengeteg kérdése van. 

- Te mindenre tudod a választ és megtanítasz mindent az égboltról? 

- Igen, azért jöttem. A kérdéseidre választ adok. Szeretnéd, hogy elkezdjük?

Erick boldogan bólogatott. Leültek egymás mellé. A tenger morajlása elcsendesedett. A csillagok es a Hold fényesen ragyogtak felettük. Fény elkezdett beszelni, majd ujjával ábrákat rajzolt a tengerpart puha homokjába; Erick pedig boldogan figyelte.

 

- A Földön Asztrozófianak nevezik azt a tudományt, ami a csillagos égboltot vizsgálja. A szó jelentése Csillagbölcselet. Régi időkben tudták, hogy az égbolt utat mutat nemcsak a hajósoknak, de a mindennapok emberének is az élet folyamán. Erről a tudásról sokan megfeledkeztek, pedig az égbolt üzenetei örökérvényűek és segítenek az embereknek. A mítoszok, mondák, népmesék megőrizték a történeteiket.

 

Az égbolton láthatsz csillagokat, bolygokat. 

 

A bolygok a  Nap körül keringenek, és nem rendelkeznek saját fénnyel. Ők a Nap fénye által válnak láthatóvá. 

Legkisebb távolságra a Naptól a Merkúr van őt követi sorrendben a Vénusz, a Fold a Holddal, a Mars,  a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz, a Neptunusz, es a Pluto.

Ők a külső és belső energiák szimbólumai.

 

A csillagoknak saját fényük van és több, mint 70 csillagkép látható az égbolton.

 

A Napnak van egy égi utja, amit egy év alatt jár be, érintve a 14 csillagképet, ezt Ekliptikának hívjuk.

És az égbolton is van egyenlítő, ez az égi egyenlítő, ami a Földi egyenlítő égboltra vetített mása.

Az Ekliptika es az Égi egyenlítő két ponton metszi egymást. Az egyik a Tavasz pont/tavaszi napéjegyenlőségi pont (marc. 21)  a másik a Teli napéjegyenlőségi pont (dec 21).

 

A homokban közben kirajzolódott a Nap, az Ekliptika, majd  előtűntek a bolygók es az Égi Egyenlítő is.

 

Amikor a rajz elkészült Fény hangja egyre távolinak tűnt, a tenger morajlása felerősödött, majd madárcsicsergés váltotta fel és a homokos tengerpart is eltűnt. 

Ericket a reggeli Nap őszi sugarai ébresztgették.

 
Starry Sky

1. fejezet Talalkozas Rayvel

Van valahol, nem is olyan messze egy hely, ahol örök fény uralkodik, nincs idő, béke es nyugalom van.
Erick sem emlékezett erre a helyre, de egy téli estén látogatója érkezett es ezzel kezdetet vette kalandjainak sora.
Gyönyörű este volt. Kint nagy pelyhekben hullott a hó, bent karácsonyi fények ragyogtak, ünnepi kuglóf illata szállt a szobában. 
Erick lázasan feküdt agyában. Szorosan magára húzta takaróját, hogy ne fázzon. Ahogy a fények es a hópelyhek táncát nézte álomba szenderült.
Különös érzésre ébredt. Olyan volt mintha súlytalan lenne, mintha nem lenne teste. Körülötte sötét volt, de nem ijesztő sötét. Volt valami megnyugtató, valami melegség ebben a sötétségben. Tudta, hogy jó helyen van, a legjobb helyen, ahol csak lehet.
Aztán észrevett egy kis fénypontot, ami egyre közeledett. Egy ismeretlen lény volt. Gondolta tündér vagy angyal, de a lény kijavította, pedig meg sem szolalt, csak ránézett. "Valóban hasonlítok rájuk, de főleg azért, mert te igy képzelsz el. Én egy Fény gyermek vagyok, akárcsak te" és ahogy ezt mondta áradt belőle a megnyugtató, melengető kedvesség.
"Dehát én nem ilyen vagyok, mint te, nézz csak ram" gondolta Erick. De ahogy magára nézett elámult a meglepetéstől, akar a tükörképe is lehetett volna a Fény gyermeknek.
"Te is a testvérünk vagy, csak elfeledkeztél róla. Azért használtuk a betegségedet, hogy ide hívjunk, hogy emlékeztessünk kivagy." 
"Hol vagyok, mi ez a hely, hogy hívnak?" kérdezte Erick izgatottan.
" Hívhatsz Raynek. Mindent megmutatok neked. Ami most a legfontosabb, hogy tudd hogyan tudsz visszajutni ide, ha mar nem vagy lázas."
Erick hallgatta minden gondolatat, hiszen a hely már most olyan csodálatos volt.
" Bármikor visszatudsz jönni, amikor csak szeretnél. Amig nem vagy gyakorlott, a legjobb, ha keresel egy csendes helyet, ahol nem zavarnak. Lehet ez az ágyad, olvasó sarkod, a kedvenc padod, a tengerpart. Helyezkedj el kényelmesen, majd vegyél 3 mély lélegzetet. Figyeld ahogy a mellkasod, hasad mozog. Lassan csukd le a szemed, hallgasd a körülötted lévő hangokat, Érezd az illatokat, szagokat a levegőben. Ekkor a Nap aranyport fog szórni rád. Ha már este van a Hold es a Csillagok szórnak ezüstport az egész testedre. Ahol a por hozzád ér az izmaid elernyednek, megnyugszol. A por ráhull a fejed búbjára, a nyakadra, leszáll a vállaidra, a hasadra, a derekadra. Rásimul combjaidra, a bokádra lábfejedre, ahol a por hozzad ér izmaid elernyednek, megnyugszol. Majd érezd meg hol érintkezel a talajjal. Most kapcsolódj össze vele, úgy, mint két mágnes, amik vonzzák egymást, vagy mint a fa a földdel gyökeret eresztve. Majd gondolatban menj a fejed búbjához, nézz fel és lásd a fénysugarat, ami hozzád kapcsolódik, és most várj türelemmel. Lélegezz lassan, egyenletesen, es várj, várj türelemmel... Hamarosan megérkezel"
"Rendben, köszönöm. Es te itt leszel? " kérdezte Erick.
"Igen, várlak és megmutatok mindent. Most menj és gyógyulj meg"
Erick már nem tudott válaszolni, mert Ray eltűnt. Csak valami melegséget érzett a szíve korul ahogy mocorogni kezdett a takarója alatt. 
A hóesés elállt. Anyukája jött be lázmérővel és egy bögre forró teával.
©2020

 
Star String Lights

2. fejezet Karacsony ©2020

Masnap Karacsony napja volt. Erick tudta ahogy kinyititta a szemet, hiszen nagyon varta ezt a napot. Kiugrott az agyabol, nyoma sem volt a laznak, boldogan futott a Karacsonyfahoz, ami ott allt teljes pompajaban a szoba kozepen alatta az ajandekokkal, mindenkinek egy ajandek.

Anyukaja gyorsan homlokara tette kezet, hogy lassa felment e a laza. Meglepetesere Erick homloka huvos volt. Ericknek ekkor eszebe jutott Ray. Vegtelen halat erzett, hisz meggyogyult, igy itt lehet es jatszhat egesz nap a Karacsonyfa alatt. Szerette volna megosztani baratjaval az oromet es koszonetet mondani. 

Ugy alakult hogy egy kis ideig egyedul maradt a szobaban. Csend, nyugalom lengte be a teret es ekkor Erik Rayre gondolt es arra hogy mit tanitott neki. Leult a Karacsonyfa ele, nezte a gyonyoru fenyes gyertyakat, mely lelegzetet vett es lassan becsukta a szemet. Erezte a fenyo csodalatos illatat, ami osszekeveredett a gyertyak fustjevel. Elkepzelte hogy o maga a Karacsonyfa, amire csodas aranyport szornak az angyalok. Gyokereivel a talajhoz kapcsolodik, csodas csucsa a csillagokkal koti ossze. Legzese lelassult es egesz teste elernyedt. A kulvilag megszunt es o maga is. Vart es egyszer csak ott volt, igen sikerult ott volt Ray es mar hallotta is magaban Ray szavait.

" Isten hozott, orulok hogy vissza jottel."

" Ray csodalatos reggelem volt, tenyleg meggyogyultam, halas vagyok erte, koszonom"

" Boldog vagyok hogy sikerult es orulok hogy ismered a halat. Emberi lenykent solan megfeledkeznek rola es igy a foldi letuk uresebbe es boldogtalanabba valik"

Ekkor mintha sok apro tukor jelent volna meg elotte. Mindegyik Ericket mutatta de mas idoben, mas helyzetben. Egy kozos volt, hogy Karacsonyt unnepeltek.  Latta magat kis babakent, ahogy Anyukaja karjaban alszik a feldiszitett Karacsonyfa mellett. Ott volt kis tyotyogokent, ahogy be-ki bujkalt a fa ala boldogan es jatszott Apukajaval, mikozben Anyukaja kis hugat, Emilyt ringatta. Volt olyan kep is ahol epp segit kiszedni a fa alol a jatekokat testvereinek. Mikozben Emily es o bontjak a csimagokat, komis occse David olyan boldogan maszik ki-be a fa ala. Ekkor mar 4 eves volt.

Ezekrol a kepekrol sugarzott a boldogsag, a tisztasag, az orom. 

A kovetkezo tukron Erick merges volt, pedig ez is Karacsonykor jatszodott es a fa alatt ott voltak a kibontott ajandekok. Testverei boldogan jatszottak a kis autoval es a nyuszival, Erick viszont duzzogott. Az ajandekat kicsinek, kevesnek talalta,. "O mar nagy fiu, miert csak egy kis taviranyitos autot kap!" A kep egy resze meg mindig fenyes volt, e melegseget arasztott, de volt rajta arnyek es valami hidegseg. Erick emlekezett erre a Karacsonyra, nem tartozott a kedves emlekei koze. Viszont ebben a pillanatban jott ra, hogy mi is tortent akkor. Az a Karacsony is csodalatos, gyonyoru Karacsony volt. Egyutt volt a csalad, ragyogott a fa, jatszhattak egymassal, volt finom kuglof es ajandekot is kapott. Anyukaja, Apukaja is probaltak felviditani, de o hajthatatlan volt.

Most mar latta, az elegedetlensegevel, azzal hogy nem volt halas nem csak az ajandekert, de a gyonyoru unnepert, a csaladjarrt, a kuglofert boldogtalanba tette sajat magat. Ezzekkel a duhos, szomoru erzesekkel a sziveben nrm volt kepes eszrevenni azokat a nagyszeru, csidas dolgokat, amik korulvettek. 

Gyorsan ranezett a kovetkezo kepre, ott mar idosebb volt  jelenlegi koranal, viszont a kep elmosodott, nem latszodott tisztan.

" Azt amit meg bem dontottel el,nem lathatod, mert valtozik, ahogy te is"  valaszolta Ray Erick gondolatban megfogalmazodott kerdesere.

"Koszonom Ray, halas vagyok, hogy megmutattad milyen fontos az apro dolgokat is ertekelni es megkoszonni"  mondta Erick es nem tudta folytatni, mert hangos csengetes szakitotta meg a nyugodt delutant.

Emily es David boldogan futottak ajtot nyitni, mig o ebredezett. Aztan meghallotta Nagypapa es Nagymama hangjat es o is futott elejuk. ©2020

 
Image by Dave Sebele

3. fejezet A Fenyhalo©2020

Lassan elmúltak az unnepek. A Karácsony, a Szilveszter. Erick szerette az ünnepeket, de a hétvégéket is, hiszen ilyenkor együtt volt a család. Senki nem rohant reggel munkába, iskolába, volt idő reggel az ágyban összebújni, mesélni, beszélgetni, napközben sokat játszani, szaladgálni kint, fát mászni az erdőben, kergetőzni a vízparton. Este is tovább fent maradhattak és több mesét olvasott fel Anyukajuk, amit összebújva hallgattak. Mindig Dávid aludt el legelőször. Az egyik pillanatban még beszélt és játszott aztán hirtelen elcsendesedett. Emily pedig inkább csendesen hallgatta a mesét, ölelve Fanni nyuszijat, es igy aludt el. 

Erick tudta, hogy holnap mar iskola várja a gyerekeket és munka a szülőket. Ráadásul most először Anyukajuk 3 napra elutazik, nem fogja várni iskola utan, nem olvas mesét este összebújva és nem kelti reggel simogatva.

Ez nyugtalanná, szomorúvá tette és megrémitette Ericket. Nem akart elaludni, hogy soha ne jöjjön el a reggel. Ahogy az ágyában feküdt Anyukájához simulva, nézte a ragyogó, fényes Teliholdat. Szemhéjai elnehezedtek, lassan elaludt. Az álmok birodalma helyett azonban Fényországban találta magát. Egy kicsit meg is lepődött hiszen nem gondolt most Rayre. De itt volt.  Ray mosolyogva fogadta és tudta a gondolatait.

-Szia Erick! A lelked hozott ide.

- Szia Ray! Jó itt lenni. 

Ahogy körül nézett végtelen, egymáshoz kapcsolódó aranyszínű fonalakat látott, valamilyen hasonló, ismetlődő mintát is felfedezett bennük. Gyönyörű volt ahogy a fényes szálak ragyogtak egymáshoz kapcsolódva és soha véget nem érően.

- Ray, hol vagyunk? Mi ez a fényes hálô?

- Ez a végtelen, egymással állandó kapcsolatban álló energia mező, ami összeköt mindent és mindenkit  mindennel és mindenkivel. 

Nézd csak meg közelebbről.

Ekkor körülöttük is felfénylett a háló. Ericket mint egy burok körül ölelték a függőleges és vizszintes fénysugarak. Voltak vastagabb ésvékonyabb sugarak, fényesebb pontok is. Ray adott némi magyarázatot.

- A fényesebb pontoknal kapcsolódik össze több sugár. Középen a gerincednél van a fő sugár és rajta a fő kapcsolódási pontok. 

Nézd a végtelen hálót! 

Erick ekkor felemelte tekintetét és a mellette lévő burok alakú hálóban felismerte Anyukaját, aztán észrevette, hogy mindenki itt van a családbol, és még a barátai is. Ami még ennél is érdekesebb volt, hogy ezernyi apró, vékony szál kötötte őket össze kivétel nélkül. 

- Látod a fény hálót, ahogy összeköt? Nincs szakadás, mindenhova, mindennel és mindenkivel kapcsolódik. - folytatta Ray a magyarázatot

- Ez csodálatos és gyönyörū! Miért mutatod meg ezt nekem? - kérdezte Erick

- Anyukád elutazik holnap és habár nem lesz fizikailag veled, a hálón keresztül mindig kapcsolatban álltok. Nem veszíted el, mindig ott van veled. 

- De én ezt nem látom és nem érzem otthon.- válaszolta Erick szomorúan

- Csak emlékezz vissza arra, amit most láttal, vagy nézz bele a tükörbe. Anyukád szeme és mosolya néz vissza rád. Ott él benned, ahogy Apukád, nagyszüleid és minden ősöd. Mindig veled vannak, emlékezz rá.

Az utolso szót már egész tavolról hallotta csak Erick.

Újra a fényes Holdat látta, ahogy bevilágította az éjszakát és a gyerekszobában is varázslatos fényességet teremtett. 

Boldogan hunyta le a szemét, nyoma sem volt a korábban érzett szomorúságnak, félelemnek. Tudta, hogy a fényháló ott van és összeköt.©2020

 
Golden Leaves

4. fejezet Faradtsag, avagy hogyan toltheted fel a lemerult elemeket ©2020

Január lassan telt. Erick szerette a telet, a havas tájat, a hideg szelet, de valahogy mégis kedvetlen volt és sokszor érezte fáradtnak magát annak ellenére, hogy mindig időbe lefeküdt és akár 10 órakat is aludt. Vitaminokat is szedtek, hogy a náthát elkerüljék vagy legalább az immunrendszerük könnyedén le tudja győzni a bacikat. Már Anyukaja is kezdett aggodni emiatt az örökös fáradtsag és kedvtelenség miatt.

Erick úgy gondolta Ray biztos tud segíteni. Így az egyik délután elvonult az olvasó sarkába. Kényelmesen nekidőlt az óriási plüss macinak, lassan körbe nézett a szobában, nény játékot egesz aprólékosan megvizsgált a szemével, vett néhány mély lelegzetet, majd becsukta a szemét. Èrezte, ahogy a szőnyeghez tapad a nadragja, a lábai, kezei elernyednek. Hallotta a szobákból kiszűrődő zajokat, amik elringatták és egyre távolibbnak tűntek. Lassan apró fénypontok jelentek meg előtte. A csillagos éjszakára emlekeztette a kép Ericket. Az egyik fényes pont elkezdett közeledni és lassan kirajzolódott Ray alakja.

-Isten hozott! - köszöntötte Ray

Erick boldogan vissza köszönt, és gondolataiban ott voltak a kérdések, amiért ide jött.

Ray hallotta s kérdéseket. Kézen fogta Ericket és elvezette egy hatalmas, végtelennek látszó víztükörhöz.

Erick csodálta a végtelen óceánt, a vizen játszó, táncoló fény sugarakat. Amikor bele nézett nem a megszokott tükörképe nézett vissza rá. A kép inkább area a fényes hálóra emlékeztette, amit Anyukaja elutazasa előtt látott itt. A különbség annyi volt hogy most csak a középső, vastag arany sugár volt látható es annak menten 7 kis örvény, úgy néztek ki mint a kádban a lefolyóba ömlő víz. Mindegyik azonos irányba az óramutató járásával megegyező irányba forgott, és úgy tűnt mintha forgásukkal magukba szívnák a vizen táncoló fényt.

- Mik ezek a kis örvények? - kérdezte Erick

- Ezek a te energia csatornáid, akár elemeknek, akkumlatoroknak is nevezhetnénk, az emberek gyakran csakraknak hívják őket, de nem az elnevezés a fontos. Fonosabb, hogy ezeken keresztül kapod az energìát a végtelen és kifogyhatatlan fény óceánból.

Az energia akkor tud hozzád eljutni, ha ezek a kis örvények működnek, mozognak. Előfordul, hogy lelassulnak, akadozik a mozgasuk, leáll vagy akár ellenkező irányba mozog. Ilyenkor érezheted, hogy bármit teszel fáradt vagy, rosszkedvű, úgy érezheted semmi sem sikerül, nem igazán örülsz semminek, nem veszed észre a ragyogó Napot, a csodalatos eget, fényes csillagokat. Nem érzed a szellő simogatását az arcodon, nem hallod a madarak énekét, a fák lombjának zenéjét, az erdő csendjet, a patak muzsikáját. Nem érzed a feléd áradó, végtelen szeretetet, mert nem tud bejutni, felszívódni, mert az örvény, amin keresztül eljut hozzad, nem működik. Ez olyan mint az autiban a motor, ha nem jut oda benzin mert nem működnek a dugattyúk, mert kevés az olaj, az auto is nehezebben indul, lassabban megy, aztan a végen szerelőhöz kell vinni.

Gondoskodni kell az olajról, arról, hogy forogjanak olyan sebeseggel ezek a kis örvények ami a folyamatos es végtelen energiát be tudja fogadni.

- Dehát ezeket az örvényeket nem is látom, hogy tudnám beolajozni? - kérdezte Erick csodálkozva - mi vitaminokat szedünk és ételeket eszünk, italokat iszunk, es alszunk. Ezek töltenek fel.

- Igen ezek mind nagyon fontosak, a testnek szüksége van táplálékra, folyadékra, vitaminra. Arra is figyelni kell, hogy amit eszel, iszol az egészséges legyen, valóban táplálja a szervezetedet. Szüleid is sokszor mondják egyél gyümölcsöt, zöldséget. Ne egyél cukrot, csokit, chipset. Ne igyál üdítőket. A tiszta víznêl nincs jobb és finomabb ital.

Szerintem megfeledkeztél még valamiről, ami pihentet, feltölt.

Erick elgondolkodott, de nem jutott semmi az eszebe. Ray folytatta:

- Emlékszel, milyen jól érezted magad a hétvégi biciklizés után? Vagy a hosszú séta után a nagyszüleiddel? És az erdei kirándulás?

- Igen, tényleg, de most nincs kedvem ezekhez.- válaszolta Erick szomorúan.

- Ezek kellenek, a mozgás és minnél hosszabban nem csinálod, annál kevesebb kedved lesz hozzá. Ezt hivjátok ördögi körnek.

Réges régen ajándékoztunk nektek egy írást, amin 5 rövid gyakorlatot mutattunk be, amiket bárki, bármikor, bárhol eltud végezni. A legjobb reggel, akárcsak a fogmosást. Azt is mindig megcsinálod, a reggeli rutin része. Ez az 5 gyakorlat is belefér a reggelbe és így az örvények is jobban tudnak mūködni és minden egyszerűbbé és könnyebbé válik ezáltal.

- Meg van még az írás? Megmutatod?

- 5 tibeti néven ismeritek, sokan használják az emberek közül. Gyere megutatom, ki is próbálhatod.

Az 1. forogj körbe az óramutató járásával megegyező iranyba. Kezdetnek elég 3 kör ahogy többet gyakorlod mindig egy kicsit többet foroghatsz, 21nel viszont ne forogj többet.

Amikor megállsz, szédūlhetsz, tedd össze a két tenyered a mellkasod előtt nézd a kezedet. Ez megállítja a szédūlést.

2. feküdj le a hátadra, a lábaidat emeld fel egyenesen, összezárva derékszögbe. Ebből is ugyanannyit csinalj mint a körzésből. 

3. Térdelje,fejedet hajtsd le majd lassan emeld fel, és a felső testeddel együtt döntsd hátra ameddig tudod. 

4. Fekūdj le a hátadra, tenyered, talpad földön es nyomd fel magad vizszintes helyzetbe, a fejedet hajtsd hátra. Olyan ez mintha egy kis asztal lennél.

5. Kezeid, lábaid a földön, kezdj el a kezeiddel közelíteni a bokád felé, a térdeid maradjanak egyenesek es a talpad maradjon a földön, alkoss A betūt. Majd fekudj vissza ujra es a hasadat, csipődet a földön tartva nyomd fel a karoddal a felsõ testedet, mint a kobra, aki támad.

- Ezek tényleg egyszerűek és mókásak. Megmutatom Emikynek és Dávidnak is, jót játszunk majd. - mondta vidáman Erick és elbúcsúzott Raytől.

Ahogy ébredezett, Anyukaja hangját hallotta. Vacsora idő volt. A család leült a megterített asztalhoz. Erick rengeteg zöldséget evett és szokásával ellentetben, nem kérdezte, hogy ehet-e cukrot vacsora után. 

Másnap vasárnap volt. Emlékezve Ray szavaira Erick a felöltözés után hozzá látott a gyakorlatnak. Ahogy ott pörgött a szoba közepén bejött Emily és ő is elkezdett pörögni, aztán David is betotyogott ekkor épp az asztalt " készítették". Dávid alagutnak használta és átbújt alattuk. Ekkor már kacagtak. Apukájuk nézett be a szobaba. Azt látta hogy mindhárman érdekes pózban állnak és nevetgélnek.

- Hát ti miben mesterkedte? - kérdezte

- Csak megolajozzuk a dugattyúinkat - válaszolta mosolyogva Erick 

 
Field of Flowers

5. fejezet Latogatas a szigeten ©2020

A tél utolsó hónapja volt, a hó elolvadt, csak a hideg szelek es a sötétség emlékeztettett februárra.  Erick szerette a hosszú sötétséget, mert így a csillagokat tovább láthatta az égbolton. Valakitől azt hallotta, hogy a Sorsunk a csillagokba van írva, mástól meg azt, hogy mindenki a maga Sorsának a kovácsa. Az is gyakran eszébe jutott, hogy vajon a csillagokban van az is beleírva, hogy fél a repūléstől? A családban senki nem félt a repūléstől, és már babakoruk óta repkedtek, akár évente kétszer is. 

Ericknek mégis mindig rosszérzése volt, és habár izgatott volt és lelkesedett minden utazás előtt, ha repülővel mentek ott motoszkált a gondolat a fejében, hogy a lakóautó sokkal jobb lenne. A repūlőn pedig mindig Anyukaja mellé akart ūlni, mert így biztonságban érezte magát.

A bőröndöket izgatottan pakolták. Holnap utaznak síelni. Kis testvérei a játekaikkal tömték teli a táskákat és azt játszották, hogy utaznak a repülőn. Erick ebből a játékból kimaradt és inkább olvasott az ágyán. Kezdett sötétedni. Arra gondolt, vajon tiszta lesz e az égbolt ma este? Beragyogja e a fényes Hold a szobát? Aztán eszébe jutott a repūlés és a félelme. Ray biztos tudja a választ, vagy legalább azt mit tehetnék, hogy ne féljek. Ahogy ezt kigondolta, szemet behunyta és mélyeket lélegzett. Érezte az ágy matracát a háta alatt, a párna puhaságát a feje alatt. A lábai, kezei lassan elernyedtek, légzése lelassult. De Ray nem volt sehol, nem látta. Viszont látott egy rozsdás láncot, majd a fényoceán partjánál találta magát és egy csónak ringatózott a vizen. Úgy érezte be kell szállnia a csònakba. Ahogy belépett, begázolt a sekély vìzbe. Érezte a langyos víz kellemes simogatását a bőrén. Kényelmesen leült, a csónakot a hullámok ringatták. Felette a ragyogó égbolt, a Nap aranyló korongjával, vitorlázó madarakkal. Alatta a csodalatos, sejtelmesen kék óceán, minek hullámait a Nap aranyozza be. A távolban egy sziget tūnt fel. Homokos parttal, zöld erdővel, dombokkal, havas hegycsúcsokkal. A csónak elérte a partot. Erick kiszállt, mezítláb sétált a puha, süppedős, aranyló homokon. Elindult az erdő felé. Hatalmas vastag törzső fák között kis patak csordogált. A faágakon madarak daloltak. Nyuszi, őzike ugrott ki a bokrok kozūl. A kis erdei út egy virágos rétre vezetett. Magas fű között színes viragokat lengetett a langyos, tengerszagú szellő. A fű simogatta kézfejét, ahogy hozzáért. A magasban két madár szállt a szél szárnyán, könnyedén, sùlytalan. Az ùt elkezdett emelkedni, a rét átadta helyét kisebb bokroknak. Egyre magasabbra sétált. Látta maga alatt elterülni a zöldellő erdőt, a tarka, virágos rétet, a végtelen fényóceánt. Fennt állt a hegy tetején, a hó borította hegycsúcson. Körülnézett és csak akkor vette észre, hogy ez a hegy egy vulkán, mélyen a belsejében békésen fortyog,  vörösen izzik a láva. Ahogy itt állt, eszébe jutott a repūlés, és szúró fájdalmat érzett a hasában. Reflexszerűen odakapott a kezeivel. Ekkor Ray hangját hallotta "Ragadd meg és tépd ki a fájdalmat egy erős mozdulattal es dobd be a tűzbe!" Erick izmait megfeszítette, kitépte a fájdalmat a két kezével és a vulkán kráterébe dobta, ahol elnyelte a forró láva. Ahogy süllyedt, láng nyelvek nyaldostak, majd hamuvá, semmivé vált. Néhány szikra, pernye felszállt az ég felé, majd az utolsó kis szikra is apró csillagként eltűnt. A fájdalom helyén egy kis ürességet érzett, de ez kellemes, megnyugtató üresség volt. Aztán mintha bizergés, melegség költözött volna a helyébe. Felszabadultan és boldogan indult le a hegyről, át a vadvirágos réten. Ott talált egy ragyogó arany oltárt, amit angyalok vettek körül. Az oltáron ott volt amire vágyott, amit szeretett volna. A boldog önfeledt repülés. Magához vette, megköszönte es folytatta útját az erdőn át a homokos partra. Begázolt a fényes óceánba, beült a csónakba és a hullámok már vitték is. Nézte, ahogy a sziget egyre távolodik, nézte az aranyló Nap korongot, a kék eget, a fátyol felhőket. Ujjait simogatta a kristalytiszta víz. A sziget eltűnt és a csónak megállt. Megérkezett a partra. Kereste Rayt, de most sem volt ott. A végtelen óceán lassan eltűnt. Erick érezte az ágya puhaságát, kezdte újra mozgatni a lábait, kezeit. A szemét is nyitogatta. Ebben a pillanatban még látott egy képet. A rozsdás lánc, eltünedezett, semmivé vált.

Másnap korán keltek. A villamos egészen a repülő térre vitte őket. Erick félelmét valami megmagyarázhatatlan,  boldog nyugodtság váltotta fel. Amikor leültek a repülőre azonnal beugrott az ablak melletti ülésbe és azt se bánta, hogy testvérei ülnek mellette, Anyukája pedig a másik 3 ülés egyikén.

Csodálatos repülés volt.

 
Moon Clouds

6. fejezet Korforgas ©2020

Lassan tavaszodott. Olvadó jégcsapok halk szimfóniát játszottak az ereszen. Madarak csicsergése hallatszott a még didergő tájon. Hófoltok tünedeztek elő itt-ott az utcákon. A kertben már bújtak elő a bátrabb krókuszok, hóvirágok. Néhány nap és a naptárat átfordítjuk márciusra, futott át Erick fejében a gondolat. Szerette a tavaszt, sokat voltak kint a kertben nagypapaval. Elültették a magokat, hagymakat. Aztán gondozták locsolták őket és azok szépen csendben gyönyörű virágokká nőttek. Erick és testvérei számára ez csoda volt, hogy egy apró, szinte láthatatlan magból a Nap, az eső, a Föld és az ő gondoskodasuk által mire képes egy irinyi pirinyó magocska. Nagypapa kerteszkedés közben mindig mesélt. A virágokról, madarakról, fákról, Napról, folyóról, méhekről. Csodálatos napok voltak ezek.

Gondolatait a telefon csörgése szakította meg. Felvette a telefont. Nagymama volt, nagyon halkan es szakadozva beszélt,  azonnal Anyát kérte.

Anya csendben hallgatott, amíg a telefont tartotta. Arca szomorúvá vált és könnycseppek gurultak végig az arcán. Amikor letette a telefonkagylót Erick kérdőn nézett rá. 

- Nagypapa rosszul lett, be vitték a kórházba. - válaszolt Anya Erick kérdő tekintetére

- De ugye meggyógyul? - kérdezte Erick

- Bízzunk benne, holnap meglátogatjuk, rendben? - válaszolta Anya

A délután csendesen telt, szomorúság lengte be a lakást. Lefekvéskor Anya mesélt, mint mindig, de most elmaradt a játékos nevetgélés. 

Ahogy Erick betakarózott arra gondolt, hogy nagypapa talán nem is fog meggyógyulni? Talán meghal? Nem fogunk kertészkedni többé?  Erre a gondolatra könnycseppek gördültek le az arcán. A következő pillanatban már  Ray állt mellette, és végtelen sötétség vette körül őket.

- Ray! Olyan jó hogy itt vagy. Nagypapám kórházba került, lehet hogy meghal.- mondta Erick - Te biztos tudsz segíteni.

- Isten hozott Erick! Tudok segíteni, bár nem úgy ahogy te szeretnéd. A körforgás mindenhol körülvesz minket. Az élettel ott az elmúlás, az elmúlásban ott az élet. - válaszolt Ray

Erick zavarodottan nézett rá, arra gondolt ez nrm válasz a kérdésére. Közben mintha egy olyan vetítő vászon ereszkedett volna le eléjük, amelyen mozi filmeket szoktak nézni. A felkelő Nap jelent meg a vásznon, úgy, ahogy reggelente látni szokta a szobája ablakából. Majd szép lassan elindult az égen, ahogy azt mindennap látja.

Ray közben folytatta:

- Nézd a Napot mindennap felkel, megszületik, elindul az ég legmagasabb pontjára, ott ragyog a legerősebben, ott melegít a legmelegebben. Aztán elindul lefelé, a ragyogása, a melegsége, fénye egyre fogy, végül eltűnik, nem látható a számodra, de a világ másik részén abban a pillanatban kel fel, ott is végig járja az útját, majd eltűnik és újra felkel a te vilagodban.

- Ezt tudom Ray, tanultuk miért nem látjuk a Napot, a Föld forgása miatt, de ez nem olyan mint a halál.

Ray csendben maradt, a vásznon most a Hold jelent meg.

- Nézd a Holdat, a semmiből óriási fény koronggá nő, beragyogja az éjszakát, majd fogyni kezd, eltűnik egy kis időre, de aztán újra vékony kifliként felragyog az égen.

Erick szeretett volna válaszolni, de Ray türelemre intette és jött a következő kép.

Olvadó hó, csepegő jégcsapok, rügyező fák, éneklő madarak az ébredő természet. Majd folytatódott a Nyári lombkoronakkal, apró állat kölykökkel, szárnyaikat próbálgató madárfiókakkal, fákon növekvő gyümölcsökkel. Ezután a fák lombkoronái színesedni kezdtek, a gyümölcsök beértek, az állatok bevackolták magukat az odúkba, a madarak elhalkultak, a fák megkopaszodtak és lassan szállingózni kezdett a hó, először apró gyöngyökként hullott, majd hatalmas gyönyörű hópelyheket hordott a hideg szél és sötétségbe borult a táj. Végül elkezdett olvadni a hó, csepegő jégcsapok muzsikáltak és már jött is a tavasz.

- Ray ez az évszakok váltakozása, ezt is tanultuk Földrajzból.- mondta Erick elkeseredetten.

- Csak figyelj - válaszolt Ray, türelmes, megnyugtatóhangon.

Elkezdödött egy újabb kép sorozat, egy apró kis golyó növekedett, és lassan egy csecsemő alakjára hasonlított. Mosolygott, rugdalózott, szopiszta az ujjat. Burok vette körül és víz. Majd mikor már nem fért el a burokban elindult egy csőcsúzdára emlékeztető alagúton. A következő képen pedig már egy boldogan alvó kisbabát láttak, akit Anyukája ölel át.

A mozi felgyorsult látta Erick, ahogy a kisbaba nő, mászik, elkezd járni, futni, nagyobb lesz, iskolás, focizik, olvas, aztán elköltözik, dolgozik, születésnapokat ünnepel, elkezd őszülni, már nem fut, bottal sétál, majd békésen pihen egy hinta székbe és szép lassan eltűnik.

- Ray ezt eddig is tudtam- mondta Erick. Segíts kérlek, hogy Nagypapa ne haljon meg, ne hagyjon itt.

- Erick, a halál a körforgás része, ahogy a Nap lenyugszik, ahogy a Hold elfogy, ahogy a természet elnémul az ember, vagyis a lélek is ugyanezt teszi. 

Nézd magadra! Itt vagy, de nincs itt a tested, a tested ide nem jut el. Az ember több, mint a test. A test a lélek lakhelye, Földi ruhája. A halálkor csak az elhasználódott ruháját veti le a lélek és csak a Földi léttől búcsúzik, ahogy a Nap is elbúcsúzik, hogy a másik oldalt bejárva újra felkelhessen, újra szülessen. Halálkor a lélek  elért a Földi élete végállomására és elindul a másik világba, hogy ott is végig járja az útját, és majd újra felragyoghasson a Földön. Ahogy a Föld úgy a másik világ is csodálatos hely, hiszen ott is a Fény, a Teremtő Isten van jelen.

Lehet, hogy már nem tudtok tavasszal együtt kertészkedni otthon. Viszont az emlékeidben ott él a nagypapád. A véredben, a DNS edben, minden apró porcikádban ott őrzöd és emlékszel rá. Nemcsak a nagypapádra, hanem a déd szüleidre, az ő szüleikre. Benne van a sorsuk, az erejük, az áldásuk az életedben. Ő általuk születhettél meg, az ő erejük, tudásuk táplál, elkísér. Mindig ott vannak veled, benned, csak engedned kell, hogy támogassanak, feltöltsenek, ahogy a Nap is feltölti a viragok bimbóit, a fák rügyeit, hogy nőjenek, fejlődjenek.

Erick tétován, egy kicsit összezavarodottan nézett Rayre. A történetet, a körforgást látta, értette és megnyugtatta a gondolat, hogy a halál nem jelent megsemmisülést. Viszont, hogy miért történik mind ez, arra nem találta a választ.

Ray látta, tudta ezt.

- Drága Erick, jó, hogy keresed a miértet, hiszen a miértek előre juttathatnak, több tudást szerezhetsz általuk. Van mikor a választ azonnal megkaphatod és olyan is előfordul, hogy várnod kell türelemmel és elfogadni azt, amit a jelen nyújt számodra.

Sokat mutattam ma, most menj és pihend ki magad. Most ennyit adhatok. Gyengéden körül fonta Ericket, majd a végtelen sötétségben egyre zsugorodó fénypontként távozott.

Erick nem ébredt fel, álmok látogatták meg. Boldog álmok. Kertészkedett, magot ültetett, locsolt nagypapajaval es testvereivel a tavaszi Nap fényétől ragyogó kertben.

 
Image by Sven Fischer

7. fejezet A

Talizman©2020

Egy késő tavaszi este volt, Erick az ágyában feküdt. Nézte a már majdnem teli Holdat, ahogy a csillagokkal egyutt beragyogtak az eget és fénnyel árasztottak el a gyerek szobát. A lágy tavaszi szellő a nyitott ablakon át behozta a nyíló virágok varázslatos illatát.

Erick gondolatai az esti mese körül forogtak. Egy gyermekről szólt, aki eltévedt, elfelejtette a hazavezető utat, és bolyongott a nagy világban, mialatt szerető szülei otthon várták. Utja során rátalált egy talizmánra. A talizmán nem volt nagy,  nem volt hivalkodóan csillogó, ékes. A fiú számára gyönyörű volt. Gondosan a zsebébe rakta és együtt mentek tovabb az úton. A napok könnyedén teltek, rátalált a hazafelé vezető útra. Ahogy haladt az út egyre szélesebb és fényesebb lett. Kalandok, emberek, tapasztalások kísérték. A mese végén boldogan lépett be otthona kapuján.

Erick közben elszenderedett, a ragyogó csillagok es a fényes Telihold vették korül álmában.

Úgy tůnt mintha a tejút felől egy csillag, vagy inkabb csillagok, fényes örvenyként közelednének.

Ahogy Erick mellé ért ez a varázslatos ragyogás Rayhez hasonló alak tűnt elő. Nem szólt. Békésen mosolygott es lassan Erick felé nyújtotta kezét, majd a tenyerét kinyitva ez üzente a rácsodálkozó kisfiúnak; csupán gondolattal.

- Íme a te Talizmánod. Ő a Hold ajándéka, a Hold gyermeke. Vezet, segít utadon. Fényt, szeretetet és pitypangot rejt. Teliholdkor rakd ki egy vízzel teli edénybe a kertetekbe, hogy hadd töltekezzen fel Teremtője fényével, melyből erőt merít, amelyet majd szétáraszt a világodban.

Ezzel a csillag ahogy jott ugy távozott. Erick pedig reggel a Nap simogató sugaraira ébredt. Nyújtózott egyet és valami apró tárgyat érintett meg a párnáján.

Odafordult ott volt egy kisebb kagyló nagyságú, egy kissé áttetsző, egy kicsit csillogó tárgy. Felemelte. Ahogy a Napfénye megvilágította az attetsző tárgyat, a belsejében látta a fény táncát, és apró pitypang magokat. Ekkor emlékezett. Emlékezett az álmára. Szorosan a szívéhez ölelte a Talizmánját . Egész lényét elárasztotta  a szeretet és a hála.

Az is eszébe jutott amit Apukájától hallott egy sétájuk alkalmával "A pitypang a szabadsagot jelkepezi, amit az Isten szele oda fuj ahol latni akarja gyokerezni " 

Másnap tiszta vizet engedett egy kis edenybe, gondosan belerakta talizmányát, és kitette a kis kerti asztalra, hogy ott fürdőzhessen a Teli Hold csodálatos, varázslatos fényében.

 
Image by andrew jay

8. fejezet Reggeli fogmosas ©2020

A nyár már itt volt a sarkon. Nap korán reggel fent ragyogott az égen, sugarai erővel, fénnyel, melegséggel töltötték be a teret. Erick szerette a gyengéden simogató napsugarakat az arcán. Könnyű volt az ébredés. Öltözés, fogmosás, 5 tibeti, reggeli, játék és indulás. Még 3 hét volt az iskolából, aztán nyári szünet. A bizonyítvány szép lesz, Ray által adott varázstrükkel jobban ment a tanulás. Nem lesz kitűnő, de elégedett magával, hisz mindent megtett, amit tudott.

Iskolába menet azon gondolkozott, hogy régen látogatta meg Rayt és, hogy ma iskola után mindenképpen elmegy hozzá.

Délután volt, Anya Dáviddal és Emilyvel ott várta az iskola előtt. A tengerparton mentek.

A Nap sugarai táncoltak a víz felszínén, csillogó arannyá változtatva azt. Építettek homokvárat, játszottak a ragyogó hullámokkal, leheveredtek a puha, langyos homokba és nézték a fény és a habok táncát. 

Erick lelassította a lélegzetét, érezte, hogy karjai, lábai elnehezülnek. Még mindig a végtelen, aranyló víz hullámzott előtte. Úgy tűnt a Napsugarai alagutat képeznek, és ennek az alagútnak a végén feltűnt Ray.

Boldogan üdvözölték egymást, majd Ray is leült Erick mellé. Erick boldogan mesélt a sikereiről, hálás volt Raynek és megköszönte a tanításokat. 

- Szeretnék mutatni még valamit - mondta Ray.

A víztükörben, mint egy kivetítőn, megjelent Erick, ahogy reggel fogat mos. 

-Látod a kis örvényeket, a főcsakrákat?  Az 5 Tibetivel ezeket töltöd fel, de előfordul, hogy egy kis "piszok" kerül bele az örvénybe. Ilyenkor, jó kitisztítani, akárcsak a fogakat, persze nem fogkefével - mondta Ray mosolyogva.

- Hogyan tudnám megtisztítani őket? - kérdezte Erick

- Nagyon egyszerű. Fogmosás közben vegy néhány mély lélegzetet. A tükörbe nézve képzeld magadra a kis örvényeket egyenként. Majd lásd, ahogy egy fénysugár, amivel ide jöttem, at mossa, at világítja az első örvényt. Amikor az első örvény vörös fényben világít, akkor a sugár az első csakrán keresztül eljut a második csakradhoz. Ezt is átvilágítja, megtisztítja, ez narancs sarga szinben ragyog. A feny nyalab  megy a következőhöz, míg eljut egészen a fejed teteje fölé. Ekkor képzeld azt hogy ez az aranyló, ragyogó fény a csakráidból szétárad az egész testedben, majd mint egy védő burok körül vesz. - fejezte be Ray

- Köszönöm, mindenképpen kipróbálom holnap reggel. A többi csakra milyen színű? 

- Ezt könnyű megjegyezni, csak gondolj a szivárványra. Most indultok haza, - mondta Ray, azzal átölelte Ericket és eltűnt a Napfényben.

Erick Anyukája hangjára figyelt fel. Ránézett az órájára, azt gondolta későre jár, hiszen olyan sok időt töltött Rayvel. Az óra viszont azt mutatta, hogy csak 5 perc telt el, mióta leült a homokba. 

Indultak haza. Csendesen sétáltak, még a testvérei is. Erick közben azon gondolkodott, mi lenne ha most tisztítana a csakráit, séta közben...Vett néhány mély lélegzetet, látta az alsó kis örvényt, ahogy a fénylő Napsugár átjárja....közben pedig lépkedett, fogva Emily és Dávid kezét.

 
Image by Greg Rakozy

9.Varazsoljunk    ©2020

A nyár forró napokkal köszöntött be. Gyerekek és szülők közösen várták a szünidő kezdetét, hogy minél több időt tölthessenek a szabadban. 

Tervezgették, a nyári programokat és sokat jártak a tengerpartra. 

Anya mindig mondta, hogy csak homokozó lapátot és vödröt hozzanak, de számukra fontosak voltak az aktuális kedvenc játékaik, még akkor is ha a parton elő sem kerültek. 

A délután gyorsan eltelt. Építettek homokvárat, labdáztak, úsztak a tengerben. Este már lefekvéshez készülődtek, mikor Erick keresni kezdte a karóráját, de  sehol sem találta. Arra emlékezett, hogy letette a plédre a parton, de aztán elfeledkezett róla. Megkérdezte Anyukáját látta e, de ő sem tudta hol van. Így Erick aggódva és szomorúan bùjt ágyba, mert úgy gondolta elvesztette az óráját. 

Talán ezek az érzések vitték el álmában Rayhez. Ragyogó Nap fényben köszöntötte őt Ray egy varázslatosan kék víz arany homokos partján. A Nap sugarai táncoltak a szelíd hullamokon és felmelegítették a szikrázó homokot. Ott ültek a puha homokban, előttük a végtelen, fényben úszó kék végtelen óceán. 

- Örülök, hogy látlak Erick- mondta Ray

- Én is boldog vagyok, hogy itt lehetek, nem terveztem, hogy meglátogatlak. - válaszolt Erick

- Talán nem gondoltál rá az eszeddel, de a szíved, a lelked ide hozott, mert tudta, hogy itt megkaphatod a megoldas kulcsát, hogy találd meg a karórádat.

- Hát tényleg elvesztettem- szomorodott el Erick - Tényleg megtalálhatom? - kérdezte aztán reménykedve

- Igen, ez egy nem túl bonyolult varázslat, viszont nem könnyű, gyakorolni kell kitartóan. - mondta Ray és elkezdte magyarázni a varázslat részleteit.

- Amit szeretnél megtalálni, megkapni, megvalósítani azt csak el kell képzelned, hogy ott van a kezedben, már megkaptad, már a tiéd. A nehezebb része a dolognak, hogy azt a boldogságot, örömöt és hálát is érezd amit a vágyad beteljesülésekor érzel és légy kitartó nem tudhatod, hogy egy nap, egy hét vagy hónapok múlnak el, amíg a kívánságod teljesül. 

Emellett rajzold, vagy írd le, hogy mit szeretnél. Minnél gyakrabban végzed el a gyakorlatot, annál közelebb kerül hozzád a kívánt dolog, de csak akkor ha az a szíved, lelked kívánsága. Ne csodálkozz azon, ha a reklámban látott legújabb műanyag játékot, amihez hasonló már több is pihen a polcodon nem kapod meg, az valószínű nem a lelked kívánsága. Az inkább a reklám által beprogramozott akarat.  És még valami, az, hogy hogyan kapod meg, hogy teljesül amit szeretnél azon ne gondolkozz, bízd ránk.

- Hogy csináljam? Kérdezte Erick izgatottan

- Kezdd azzal, hogy egy csendes helyen, ahol nem zavarnak kényelmesen elhelyezkedsz, és veszel néhány mély levegőt, becsukod a szemed, és lassan lélegzel. Aztán képzeld el, hogy az órádat a kezedben tartod, rácsatolod a csuklódra, megnézed az időt rajta. 

Közben érezd, hogy milyen boldog vagy, hogy nálad van az órád. Érezd a hálát, ami a szívedből szétárad.

- Kipróbálhatom most azonnal? 

- Persze semmi akadálya - válaszolta Ray

Erick nézte a hullámzó fény óceánt, mély lélegzeteket vett, becsukta a szemét. Az órája ott volt a kezében...

 

Anyukája simogatása ébresztette reggel. A napmár melegen sütött. Reggeli után lementek a partra hátha megtalálják az órát. Hiába fésülték át többször is a partot az óra nem lett meg. Erick szomorúan ballagott haza, de nem adta fel. Ray azt mondta legyek kitartó. Így vacsora előtt,míg testvérei a kedvenc meséjüket nézték a tévében, Erick bement a szobájába, leült az íróasztalához és csinálta, amire Ray megtanította.

 

Másnap a nyári szünet előtti utolsó hét kezdődött az iskolában. A szünetben az egyik évfolyamtársa, akivel egy csapatban játszanak, lépett oda hozzá. 

- Szia Erick! Tegnap a tengerparton a hugom kiásta ezt az órát a homokból. Te is ilyen órát szoktál hordani, nem te vesztetted el? - kérdezte miközben az órát Erick felé nyújtotta.

Erick a meglepetéstől hirtelen megszólalni sem tudott, csak bólogatott némán és bámulta az óráját.  Közben gondolataiban megjelentek Ray szavai " ..hogy hogyan kapod meg, hogy teljesül amit szeretnél azzal ne foglalkozz, azt bízd ránk" Végül mosollyal az arcán megköszönte és boldogan csatolta a karjára.

 
Image by Gian D.

10. Bucsuzas ©2020

Megérkezett a várva várt nyári szünet. Erick testvéreivel élvezte a hosszú nyári napokat otthon. Boldogan ébredtek az aranyló Nap simogató sugaraira. Játszottak a ragyogóan kék hullámok között, megpihentek a puha, meleg homokban.

Esténként tábortüzet raktak és a pattogó, vörösen izzó tűz mellé leheveredve nézték a fénylő Holdat és a  csillagokat. Idén nyáron nem készültek hosszabb utazásra, kisebb 1-2 napos kirándulásokat tettek a közelben. 

Gyakran látogatták a házuk mellett lévő játszóteret is, ami egy campinghez tartozott. Tavasztól őszig rengeteg turista látogatott el ide. Kicsik és nagyok a világ minden tájáról. Egyik délután a játszótéren Erick megismerkedett egy hasonló korú kislánnyal. Szinte az egész estig együtt játszottak, futkoztak, nevettek. A kislány aznap érkezett szüleivel egy 2 hetes nyaralásra. A nap végén Erick felajánlotta neki, hogy megmutatja a várost, a tengerpartot, ha szeretné. A két hét alatt ezután mindennap találkoztak. Sétáltak a süppedő langyos homokban a tengerparton, fürödtek a csillogó, kék vízben, fagyiztak, kergetőztek, homokvárat építettek, eláztak, és volt úgy hogy csendben ültek egymás mellett. A 2 hét gyorsan eltelt. 

Erick egy nap szomorúan bújt ki az ágyból. Reggelizni sem nagyon volt kedve. Folyamatosan az óráját nézte, mikor mehet a játszótérre. Délután elmentek fagyizni és a tengerparton sétáltak Annievel. Este pedig egy tábortűznél gyűlt össze a két család. Felnőttek beszélgettek, gyerekek futkoztak, játszottak. Csodálatos este volt. Minden percét élvezték. Ünnepeltek, örültek. Végül a tűzre már az utolsó hasábfát is rádobták, a lángok lustán lobogtak, fényük gyengült, aztán már csak a vörösen izzó parázs maradt. Úgy tűnt mintha a csillagok és a Hold is álmosabban világítanának fent az égen. A tenger elhalkult, a hullámok elaludtak. A kisebbek is csendesen lekuporodtak a vörösen izzó parázs köré. A felnőttek is halkan beszélgettek. Véget ért az éjszaka, az ünneplés, a 2 hét. Együtt ballagtak hazafelé a tengerpartról, csendben. A camping bejáratánal elbúcsúztak egymástól és az arcukon legördülő könnycseppen megcsillant a Hold távoli fénye.

Erick szótlanul bújt ágyba. Magára húzta a takarót és csak feküdt, bámult ki az ablakon. A Hold fényét felhők takarták. A csillagok sem világítottak. Anniere gondolt, arra, hogy nem akarja, hogy elmenjen, az nem lehet, hogy holnap ne találkozzanak! Párnája átnedvesedett az arcán halkan legördülő könnycseppektől. 

 

 

A napok lassan teltek. Erick nehezen bújt ki ágyából reggelente és kerülte a gyerekeket. Jobban szeretett magában ücsörögni, sétálni. 

Egy napfényes délelőtt a tenger aranyban játszó hullámait figyelte a kedvenc sziklájáról. 

Vállán finom, puha érintést érzett. Fejét mégsem fordította arra. Szemei továbbra is a végtelen tenger ragyogó hullámait nézték. 

- Szia Ray, már vártalak, köszönöm, hogy eljöttél - gondolta Erick

És valóban Ray állt mögötte. 

Ray szótlanul leült Erick mellé és együtt nézték a tengert. Kis idő múlva a hullámok között egy táj jelent meg erdővel, dombokkal, folyóval, réttel és kanyargó utakkal. Két távoli úton két alak közeledett. A két út öszzefutott egy ponton és egy irányba haladt tovább. A két alak találkozott, köszöntötték egymást és együtt haladtak beszélgetve, kézen fogva. Aztán elértek egy útkereszteződéshez. Egy pillanatra megálltak, egymásra néztek. Majd elengedték egymás kezét és haladtak tovább. Immár különböző irányba, más-más úton. Egyre távolodtak, míg végül eltűntek az utak, erdők, fák, dombok, rétek között.

Erick most Rayre fordította tekintetét. Szemeiben kérdés és könnyek voltak. 

- Az Élet egy vándor út. Állomásokkal, útkereszteződésekkel, leágazásokkal és útitársakkal.

Vannak akik az úton csak egy pohár vizet nyújtanak neked és már mennek is tovább. Vannak olyanok, akik tovább maradnak, de aztán elbúcsúznak, vannak akik újra visszatérnek,  és vannak olyanok is akik akár életed végéig elkísérnek.

Mindegyikük ajándékot ad neked. Fogadd el az ajándékot, éld át a pillanatot és amikor itt az idő köszönd meg, engedd el menni és bízd ránk magad, higgy a Teremtőben, hogy minden rendben van és a terve tökéletes.

Vedd magadhoz az ajándékot, az emlékeket, a tanítást. Engedd át magadon a bánatot, engedd ki a könnyeket. Lásd a pillanatot, a most szépségét. Éld, élvezd az életet, érezd a hálát, érezd a csodát és bízz.

Ray ezután eltűnt a napfényben. Erick pedig késő délutánig ott ült a sziklán és nézte a hullámokon táncoló napsugarakat. Könnyei lassan elfogytak. Felegyenesedett, lemászott a szikla oldalán. Lábát a tenger langyos vize simogatta. Arcán halvány mosoly jelent meg. Szemeiben visszatükröződött a tenger, a nap fénye. Boldog volt

 
Image by Paul Wong

11.Erick latogatasa 4.D.-ban ©2020

Nyari szunet utolso napjai teltek. A csalad elment, hogy meglatogassa Anya nagyszuleit, vagyis Erick dedszuleit. 

Erick nem varta ezeket a latogatasokat. Hiaba voltak a dedszulei nem erezte magat biztonsagban ott es unatkozott is ilyenkor, mert csak ucsorogni lehetett a szobaban. Ezert is orult hogy ritkan mentek.

Megerkezrek, a Nap szikrazoan ragyogott az égbplton szeretett volna kint maradni és jatszani. Ehelyett be kellett mennie a sötét, hideg házba. 

A felnőttek elkezdtek beszélgetni. Dedi hozott sütit, a papa meg italt. Papa szerette ezeket az italokat, sokat ivott es furcsa szaga lett tőlük. 

Erick ült az ágy szélén, bamulta a boros üveget és a dédpapajat, ahogy ujra tölt. A hangok kezdtek elmosódni és távolinak tűnni. Furcsa érzése támadt, különös bizsergest, "erőteret" érzékelt. Kereste Rayt, a fényoceánt, de csak a szobát és a családját látta magakörül. Pontosabban látta  a testüket hangok helyett azonban gondolatok cikáztak körülötte. Feszültség, harag, düh, szégyen és félelem volt köztük. Sötét, gonosz "tekintetet" érzett magán. Körbe nézett, kereste mi lehet az. Dédpapáját látta. Ott ült vele szembe, pohárral a kezében és méregette. Érezte a gonosz, vigyort, hallotta a sötét gondolatokat és összeszorult a gyomra. Felakart állni, es odamenni Anyukajahoz, de nem bírt mozdulni. "Nem menekülhetsz" hallotta a fejében. "Ki vagy? Mit akarsz? " kérdezte bátortalanul.

Ekkor hatalmas csörömpölés hallatszott. Emily nem birta az üldögélést és futkározás közben neki szaladt az asztalnak, amiről a hatalmas váza leesett.

Erick feleszmélt, a hangok visszatértek, ránézett dedpapájàra. Az csak ült a boros poharát bamulva. Erick gyorsan felpattant és oda futott Anyukajahoz, szorosan átölelte, bemászott az ölébe és ott maradt egészen a látogatás vegeig.


Késő délután értek haza. Erick testvéreivel játszott a kertben, míg Anyukája vacsorát készítette. Vacsora közben jókedvűen beszélgettek, nevetgéltek. Aztán fürdés és fogmosás után bekuckolták magukat a puha takarók alá, odabújtak Anyukájukhoz, meghallgatták az esti mesét majd az altatóra elaludtak.

Erick felébredt, kinyitotta a szemét, de nem otthon volt. Lassan felismerte dédiék szobáját. Ott állt a szoba ajtajában. Bent félhomály, orrát megcsapta dédapja cigi füstje. Kirajzolódtak a bútorok. Szekrény, ágyak, tv, kályha, asztal, szék. A széken dédapja ült. Bal keze a térdén nyugodott és két ujja között tartotta a füstölgő cigit, másik kezével a boros poharat szorongatta és bámult maga elé. Erick megborzongott, ujra érezte a dühöt, a haragot, a szégyent, a félelmet a levegőben. Belekapaszkodott az ajtó félfába. A cigi füstjében egy alak rajzolódott ki. Ott állt az ülő dédapja mellett, hatalmasan, önelégült mosollyal. Sugárzott belőle a gyűlölet és a gonoszság. 

Erick megijedt és hátrált egy lépést. Körülnézett, mintha segitséget keresne, de egyedül volt.

"Elakarsz futni?" kérdezte az alak gúnyos hangon " Előlem nincs menekvés!Nézd a dédnagyapad is az enyém. Azt csinálok vele amit akarok és veled is azt csinálok amit akarok" mondta és egy lépést tett Erick felé.

Erick hátra lépett, és ekkor észrevette, hogy egy mély sötét szakadék tátong mögötte. Az alak nagyobbnak tűnt és közeledett. Erick minden bátorságát össze szedve előre lépett. Az alak megállt. 

-  Ki vagy te? " kérdezte Erick 

- A rémálmaid, a haragod, a dühöd, a gyűlöleted, a szégyened, a félelmeid

- Mi akarsz?

- Te mit akarsz kisfiu? Nem bírtál várni? Már most akarsz engem? Láthatod még a dedapaddal foglalkozom. Majd te is sorra kerulsz, hamarosan, hiszen ez a családi örökséged. -válaszolt az alak és a démoni kacajába beleremegett a levegő.

Erick némán állt egy pillanatig, de aztán elindult a szoba belsejébe egyenesen az alak felé.

- Mit csinalsz? Nem félsz? Nem rettegsz? - kiabált az rá 

Erick csak a szemével válaszolt. Szemében elszántság tüze izott. Ez a tűz megijesztette az alakot. Erick érezte, hogy saját ereje nő, az alak, akit addig félelmetesnek, erősnek és hatalmasnak gondolt kezdett összezsugorodni.

Erick elért az asztalhoz, odament dédapja mellé és szorosan átölelte. 

A füst eltűnt, dédapja csillogó szemekkel, mosolygó arccal nézett rá. 

Ezután kezdtek eltünedezni a bútorok, a szoba. Erick még látta büszke, erős dédapját felállni a székről, majd az ő alakja is a homályba veszett.


Reggel kissé zavarodottan ébredt, tudta, hogy álmodott, de nem emlékezett képekre csak érzések maradtak benne. A helytállás, a bátorság, a győzelem érzése és még valami...


Egy hónap is eltelt már, amikor újra meglátogatták dediéket. Erick sietett előre. A cigi füstös szobában ott volt dédapja az asztalnál a cigivel és a boros pohárral. Erick oda ment hozzá, szemébe nézett és némán átölelte.

 
Image by Dan Russo

12. Uj fejezet kezdodik ©2020

Lassan a nyár is elmúlt. A fák lombjait befestette az ősz, majd lassan - megadva magukat sorsuknak- a szél szárnyán repkedtek, aztán lehulltak és színes szőnyeget alkottak a vándorok léptei alatt.

A nappalok is rövidültek, a fényes Hold és a ragyogó csillagok uralhatták az eget hosszabb ideig.

Erick a tábortűznél ült és nézte az ünneplőbe öltözött égboltot. A vékony kifli alakú Új Holdat, amit ők csak mese Holdnak hívnak - és hű társait a csillagokat. Ma volt a szülinapja és azt kérte hogy a parton ünnepeljenek. 

Az ajándekai ott hevertek a homokban. Egy nagy, vastag könyv volt legfelül Csillagok és bolygók titkai.

Erick kinyitotta a könyvet és olvasni kezdte...