Ez az iras nem annak indult ami lett belole... talan en csak leirtam... es egy uzenet...hogy kinek....nekem...neked...neki...nekunk.
Born to be Artist - Muvesznek szuletetett(ve)
Mindannyiukban ott el a művész. Gyermekként még talán kiélhette alkotó kedvét, kipróbálhatott minden elképzelhetetlent. Aztán kinek korábban, kinek egy kicsit később közbe szólt a nevelés, az iskolai oktatás, hittan óra, a társadalmi, családi elvárások. A gyermek, a művész visszahúzódott, elbújt és ott van apróra összekuporodva az egyik sarokban, nagy falak mögé visszahúzódva és már sírni, kiáltani, szólni sem bír. Egyedül maradt....hideg van és sötét. Elhitte, hogy haszontalan, hogy értéktelen, hogy rossz, bűnös, mocskos, gyalázatos, alávaló, hogy nincs szüsség rá, nem kell senkinek. É elteltek az évek, szülő lettél, dolgozol a megélhetésért. A gyerekeid szemében látsz valami ismerős csillogást, de inkább félre nézel. Megtanítod nekik, mi az élet...a küzdés, a szenvedés, a bűntudat, a megfelelni vágyás... Mert hát ez az élet, nincs más választásod...vagy? De! Van! Emlékezz egyszeri, megismételhetetlen CSODA vagy! Nézz rá a gyermekkori fényképedre, arra a csillogó szemű, huncut, boldog gyermekre,macit szorongatva a kezében. TE VAGY! Segíts a gyermeknek, a kis művésznek. Emlékezz rá, hogy legyen ereje lebontani a falakat, hogy legyen bátorsága felállni, előlepni és szólni. Talán először még halkan, bátortalanul. De ha figyelsz, ha emlékezel, ha bátorítod, ha szereted újra ott lesz veled, neked. És együtt eljuttok az Üveghegyen és az Óperenciás tengeren túlra és megküzdötök a Hétfejű sárkánnyal és túljártok az eszén a gonosz boszorkánynak, és az óriásoknak, hogy aztán megkapd a hősnek járó jutalmad....Önmagad, az életed, ...
ReplyForward