A szeretetről és erőszakról R. D. Laing-től
„A születés pillanatától kezdve, amikor a kőkorszaki csecsemő szembenéz 20. századi anyjával, alávetik a szeretet címkéjével ellátott erőszaknak, mint előtte apját anyját nagyszüleit és dédszüleit. Ezek az erők meg akarják fosztani a gyermeket a legtöbb benne rejlő lehetőségtől. A vállalkozás jobbára sikeres. Aki megéri a 15. életévét, az általában ugyanolyan hibbant, mint mi. Féleszű lény, aki többé-kevésbé alkalmazkodott ehhez az őrült világhoz. Ezt nevezik korunkban normálisnak. A szeretet és az erőszak valójában szöges ellentétek. A szeretet hagyja a másikat élni, gondoskodik róla és törődik vele, az erőszak ezzel szemben szabadságában akarja korlátozni a másikat, szeretné, ha nem a maga feje, hanem az erőszaktevő feje után menne, és közben nem törődik vele, önálló sorsa iránt teljes közönnyel viseltetik. Az emberiség pusztulásához vezet, ha továbbra is szeretetnek álcázzuk az erőszakot… Csakis önmagunk felháborító megerőszakolásával lehettünk képesek alkalmazkodni egy olyan civilizációhoz, ami minden jel szerint a saját elpusztítására tör.”
via: Egzisztenciális Pszichológia
