A hetekben részt vettem egy oldás sorozaton. A témák között ott volt a szülő-gyermek, a gyermek- szülő kapcsolat is. A szülő-gyermek kapcsolatról szol az írás es ehhez szorosan kapcsolódik a saját szüleinkkel való viszony is. Szülőnek lenni vagy nem lenni? Hogyan legyek "jó" szülő? Mit kellene tudni mielőtt a gyermek gondolata akár csak megfordul a fejünkben? …..
Van két nagyon rövid video (anya, és az apa feladatai). A videóban a "guru" elég keményen fogalmaz. Ne vállaljanak gyermeket, azok, akik nem járták be az önismeret útját. Ez valóban ideális lenne. Az is biztos, hogy nem lenne gond a túlnépesedéssel, es persze a háborúkkal sem.
Gyakorló szülőként írom ezeket a sorokat. Ezelőtt 9 évvel, mondjuk úgy, hogy nem az ilyen jellegű tanulmányok álltak életem középpontjában. Mint sokan én is jó szülő akartam lenni, szeretni, es mindent megadni a gyermekemnek, de az önismeretről meg hallani sem hallottam.
Persze a jelenlegi tudásommal sok dolgot másképp csinálnék. Egyet viszont tudom, hogy jól tettem. Nem adtam őket bölcsödébe, óvodába korán, illetve, amikor megtettem a minimális időt töltötték ott. Itt meg is fogalmaznék egyik alapvető dolgot a szülői létről. Ez bizony szolgálat, az egyik legnemesebb. Egy olyan szolgálat, ahol akár az életedet is kész vagy odaadni egy új élet megszületésért, és amikor ott van a legnagyobb csoda, akár alvás nélkül is gondoskodsz róla. es ez a gondoskodás feltétel es elvarasok nélküli (legalábbis az kellene, hogy legyen). Ahogy múlik az idő fejlődik és te hagyod, hogy kibontakozzon a maga módján, és elengeded a kezét. Először még csak séta közben, aztán később már teljes mértékben.
És itt van elrejtve a kihívás. Tudni mikor minek jött el az ideje. Mikor szükséges a segítség és mikor árt. Ne engedjem el túl korán a kezét, mert akkor a biztonság érzetét veszítheti el, de ha szorítom még akkor is, amikor képes futni, akkor akadályozom a fejlődésben, a kibontakozásban.
A Befogadás, Gondozás, Elengedés hármassága jelenik meg, életszakaszonként éppúgy, mint a nap perceiben.
Ennek a hármasságnak a követéséhez, az egyensúly fenntartásához, az önismeret a kulcs, akar csak az élethez. És most nem a karrierépítő coachok által hirdetett önismeretre gondolok, hanem a legbensőbb, valódi énünk, szívünk ismeretére.
És ehhez bánya munka kell, kemény munka. A gyermekkorunk, fiatal korunk során annyi szennyeződés, kőtörmelék került rá a lelkünkre, szívünkre (nevelés, családi minták, iskolai társadalmi elvárások) hogy idő és munka ezeket lepucolni.
És ehhez még az is hozzá jön, hogy 28-31 éves korunkig nem is vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy kik vagyunk. A csomag, a program, amit születésünkkor választottunk magunknak, ekkorra "töltődik" be.
Szóval a lényeg, mielőtt a gyermek gondolata megfordul a fejedben, ismerd meg önmagad, ahogy ezt a régi jósda felirata is mondja.
A hogyan az egy másik téma, de nevezzük meg néhány technikát: meditáció, jóga, családállítás (ha tudod/latod, hol a családodban – gyerekkori, jelenlegi- a helyed, akkor mar sok minden helyére kerül.), a "spiritualitás" tanulmányozása. Egyénenként más es más az, ami működik.
Minden gyermek egy ajándék, egy egyszeri, megismételhetetlen csoda. Saját életúttal, saját egyéniséggel. Nem a szülők be nem teljesült álmait hivatott beteljesíteni, de még csak nem is a szülők ideológiája szerint hivatott élni. Meg van a sajátja, és ha sikerül ezt megértenünk és elfogadnunk, valamint minél kevesebb szennyet rászórni a sajátunkból, akkor jó úton járunk.
Félelem, bizonytalanság mentes környezetben felnövő gyermek szerető emberi lénnyé válik, és ezáltal jobbá teheti a környezetét, es a bolygónkat is.
(az olyan nevelési stratégiák, hogy nem veszem fel ha sír, vagy nem ölelem meg mert rossz volt, akkor kap csak vacsorát, ha elpakolt, nagy fiú vagy nem kell lámpa a sötétben, mind a félelmet és a bizonytalanságot táplálják. Az iskolarendszerről nem is beszélve)
Ha sikerült megérteni, hogy egy önálló, saját tudattal, életúttal rendelkező lény a születendő gyermek, ezután figyelni kell rá milyen érzésekkel, gondolatokkal táplálod már a fogantatás pillanatában, ugyanis ő akkor születik meg.
Az már közismertebb dolog, hogy az anyaméhben töltött 9 hónap meghatározó. A gyermek nem csak az ételt kapja édesanyjától, hanem az anya érzéseivel, gondolataival is táplálkozik. Sőt ez a 9 hónap nem csak gyermekünk, hanem unokánk életében is meghatározó lesz, mivel a petesejtek már ott vannak a születendő lány gyermek petefészkében.
Pocaklakónk érez, lát, hall. Hallja a szívverést, anya, apa hangját, a környezetét. Érzi a szeretetet, a gyengédséget, a biztonságot, a félelmet, a szomorúságot, bizonytalanságot. Fontos kiemelni, hogy habár az anya pocakjában fejlődik, apa érzéseit is ugyanúgy érzi, es az egész környezetét.
Elérkeztünk a megszületéshez. Anya, Apa és Gyermek számára is csodálatos, megterhelő tapasztalás. Valami véget és valami új kezdődik. Az anya befogadta, majd méhében táplálta gyermekét, aki most egy önálló életbe kezd. Itt is megjeleni az a hármasság, ami az egész életünket áthatja.
Fontos az első néhány pillanat. Maga a környezet, az orvosok, a segítők. A gyermek érezhesse a biztonságot, hogy szeretet veszi körül, hogy várták és hogy elfogadják őt. A gyermeknek a születés utáni 6 órában felnőtt-tudatossága van, kitágult tudatállapotban van. Ez azt jelenti, hogy mindent érzékel, minden gondolatot, érzelmet a környezetében: mindenkiét.
Az anya érintése, bőre, hangja, szív dobbanása a gyermeket születés után megnyugtatja, biztonságot nyújt. Ezért fontos, hogy születés után a gyermek azonnal az anyjára feküdhessen.
Az első 6 óra után következik az első 6 nap, 6 hét, 6 hónap, 6 év. A 6 évvel befejeződik a mindent meghatározó, a gyermek életét legerősebben befolyásoló alapprogramozás és elkezdődik a 2. szakasz 6-12 éves korig és végül a 3. szakasz.
Ahogy szakaszonként, de akár évenként, haladunk egyre kevesebb befolyással bírunk a programra.
És itt visszakanyarodunk az önismerethez. Te is voltál gyermek, van egy alap programozásod. Először ezt kell megismerned, tudatosítanod. Felfedezni, elfogadni, szeretni önmagad annak, aki vagy. Ezzel átírni a félelmeket, hogy te, mint szülő már a tiszta szeretet alapú programot adhasd a gyermekednek.
Én, mint szülő már lekéstem az első 6 évről, viszont a többi még előttem áll.
Befejezésképpen még hozzá tenném, hogy mindenki saját maga választotta szüleit, leckéit. A gyermek, aki anyának, apának hív okkal született hozzád, és habár úgy tűnhet szülőként te tanítod, Ő adja neked a legnagyobb leckéket! Figyelj és tanulj!
Két idézetet rakok még ide, ez már inkább egy másik nagyon fontos területre hívja fel a figyelmet. Hogyan is szeretünk "jól" es nem csak a gyermekeinket…?
" Életet adtam neked, de nem élhetem le azt helyetted.
- Taníthatlak, de nem kényszeríthetlek arra, hogy tanulj.
- Szabadságot biztosíthatok számodra, de neked kell számot adnod arról, hogy mire használod.
- Tanácsot adhatok neked, de azt nem fogadhatom meg helyetted.
- Szerethetlek, de nem kényszeríthetem rád a szeretetemet.
- Tanácsolhatom, hogy kit válassz barátodnak, de nem kereshetek barátot számodra.
- Beszélhetek arról, hogy légy kedves,de nem kényszeríthetlek rá arra, hogy légy szeretetre méltó.
- Óvhatlak a bűntől, de nem lehetek helyetted erényes.
- Elmondhatom neked, hogyan kell élned, de nem adhatok neked örök életet.
- Imádkozhatok érted, de nem imádkozhatok helyetted!”
Pinter Tarnai Krisztina
“Felszabadítom a szüleimet az érzés alól, hogy cserbenhagytak.
Felszabadítom a gyermekeimet az érzés alól, hogy mindig büszkévé kell tegyenek; hogy saját útjukat járhassák szívük állandó sugallatát követve.
Felszabadítom a társamat a kötelezettség alól, hogy engem kiegészítsen. Semmiben sem szenvedek hiányt, együtt tanulok minden lénnyel és mindig.
Köszönöm nagyszüleimnek és ősatyáimnak, hogy összegyűltek azért, hogy én ma életet lélegezhessek. Felszabadítom őket múltbeli hibáik alól, és be nem teljesült vágyaik alól, mialatt tisztában vagyok azzal, hogy megtették a tőlük telhető legtöbbet, hogy helyzetüket elrendezzék az akkori lelkiismeretük szerint.
Tisztellek, szeretlek......"
(mexikói áldás)
Namaste ॐ
