Varok rad
Emlékszem.
Tudom együtt voltunk,
de aztán eltűntél.
Emlékszem.
Karod lágyan átölelt,
Hangod simogatott,
mint a tavaszi szél.
Emlékszem.
Együtt voltunk,
szárnyaltunk tűzben égve,
boldogan.
Emlékszem ránk,
és hiányod fáj,
szívemet mardossa úntalan.
Merre vagy?
Kérdem, s
kereslek nappal és éjszakákon át,
Merre vagy?
Én itt vagyok, és várok rád.
Tudom egyszer rám találsz.
North Berwcik, 201 majus 2.
