Varok rad Emlékszem. Tudom együtt voltunk, de aztán eltűntél. Emlékszem. Karod lágyan átölelt, Hangod simogatott, mint a tavaszi szél. Emlékszem. Együtt voltunk, szárnyaltunk tűzben égve, boldogan. Emlékszem ránk, és hiányod fáj, szívemet mardossa úntalan. Merre vagy? Kérdem, s kereslek nappal és éjszakákon át, Merre vagy? Én itt vagyok, és várok rád. Tudom egyszer rám találsz. 
 North Berwcik, 201 majus 2.